2010. December 20. Hétfő

Az erő nyelvén

Új fordulat évét írjuk: 1948-nak 2010 felel meg. Ez a második – ezúttal jobboldali – pártállam reinkarnációjának ideje. E végzetes év decemberében a Nemzetközi Sajtó Intézet és a Dél- és Kelet-európai Média Szervezet tényfeltáró küldöttsége többek között felkereste a magyar állam Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságát (NMHH), hogy a tervezett kripto-diktatórikus médiatörvényről tájékozódjék. Nyugat-európai médiapolitikusok próbáltak információkat szerezni ideológiailag elszánt párthivatalnokoktól.

A pártállami hatóság többszörösen az erejével kérkedett. A küldöttséget hosszan megvárakoztatták. A küldöttséggel érkezett tudósítói stábnak megtiltották, hogy belépjen a médiahatóság épületébe. Nem csak az épület bejáratát őrizte feltűnő biztonsági különítmény, de szokatlan módon a tárgyalótermen belül is a tárgyalás egész ideje alatt biztonsági őr foglalt helyet közvetlenül az ajtónál.

Mindez nem véletlen. Az a felfogás, amelyet a kormányzat és jobboldali elitje, s rajtuk keresztül ez a hatóság is képvisel, a zsidó-keresztény kultúrát megelőző korok hagyományához nyúl vissza: a nyers erőhöz, mely egyszerre forrása hatalomnak és igazságnak (az övékének), és amelyre támaszkodva hatalom és igazság egyenértékűek.

Azok az emberek, akik e kormány, vele eme elit és hatóságaik megtestesítői, nem fasiszták, nem nyilasok. Ezeknek az embereknek a lelke mélyén bújik meg az atavisztikus vágy, hogy a puszta erőre, mint érvre és eszközre támaszkodjanak. Mióta a fasiszta szellemiség a nemzetiszocialista Németország bukásával demokraták között tisztátalannak számít, az erő mint leplezetlen politikai eszköz nem ölthet már fasiszta formát. Ha megpróbálják mégis érvényesíteni, demokratikus álarcban teszik ezt, ami azonban fából vaskarika. Ezt hivatott elrejteni az irdatlan mennyiségű hazugságáradat, mely a második magyar pártállam kormányának megalakulását, és első félévének működését kíséri. Lehazudják a csillagokat is az égről, melynek során hitványság keveredik kiáltó ostobaságokkal.

A Hitleri állam Nemzetbiztonsági Főhivatalának (RSHA) bejáratánál is álltak egyenruhás őrök, a Birodalmi Kancellária épületében pedig a folyosók szinte minden fordulójában is vigyázban álló megtermett SS-ajtónállókkal találkozhatott a látogató. Ezeknek a feszes tartású fekete egyenruhás, horogkeresztes karszalagot viselő, csizmás egyenruhásoknak az akkori állam hivatalaiban mindenütt fontos ideológiai feladata volt. Azt üzenték a kemény kiállásukkal, hogy ami akkor Németországban uralomra jutott, az az erő, és csakis az erő jogán valósult meg. És azért az erő jogán, mert ez szemükben a legszentebb és az egyetlen igazi jogalap, amely minden mást felülír.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) hivatalnokainak lelkében uralkodó rejtett vágyak maradéktalan megvalósulását ma már nem engedi teljesen szabadon kibontakozni az európai korszellem, mely erkölcsi és politikai kiközösítéssel sújtja az erő politikai kultuszát. Ezek a hivatalnokok nem a fasizmus, hanem így vagy úgy, de a demokratikus Európa neveltjei. El kell, hogy fojtsák magukban alantas késztetéseiket, maguknak is hazudniuk kell, nem csak alattvalóiknak. Nem engedhetik meg maguknak, hogy az, ami őket a lelkük mélyén motiválja, közvetlenül a tudati felszínre törjön. Ennélfogva demokratáknak vallják magukat ők is. De mert elfojtani nem lehet büntetlenül, létre jön a nem-antidemokrata antidemokrata, a nem-antiszemita antiszemita, a nem-rasszista rasszista, mai magyar politikai élet homunculusai. Önmaguknak hazudják a legnagyobbat. Ennek egyik következménye a hülyeség.

„Normális” fasiszta államban ugyanis nem fordulhatott volna elő, hogy a tárgyalótermeken belül is SS őrök álldigáljanak. Nem csak azért, mert egy német fasiszta többnyire műveltebb volt közép- és kelet-európai kollégáinál, hanem azért sem, mert ugyan ők is gazemberek voltak, de nem zagyváltak.

Az NMHH hivatalnokai, élükön a 9 évre kinevezett alvezérükkel meg akarták mutatni a nemzetközi szakmai szervezetek küldötteinek, hogy mit tartanak róluk („nyugati senkik”), és milyen alapon hajlandók tárgyalni („kuss nekik”). Tombolt bennük az „akarat diadala”. A lelkükben uralkodó zűrzavar következtében nem csak a terem ajtaja elé állítottak egyenruhás őr, hanem az ajtón belülre is. Vacakságuk kompenzálására eggyel több szürke egyenruhás, korpulens biztonsági őrre volt szükségük, aki a tárgyalás egész ideje alatt ott állt a tárgyaló felek mögött valahol az ajtófélfa magasságában. Tökéletesen leképezve azt a színvonalat, melyet Európa perifériáján a mai magyar jobboldal uralkodó elitje képvisel.

Akiket így megfenyegettek, jól nevelt európaiak, valószínűleg még most, hazatérve sem igazán akarják elhinni, mi is történt velük. „Tárgyaltam már miniszterelnökökkel, miniszterekkel, de ilyet még nem láttam, esetleg ez egy új kommunikációs forma lehet – mindenesetre tanulságos volt…”, fogalmazott visszafogottan Oliver Vujovic, a küldöttség egyik tagja a megbeszélések után, ahelyett, hogy kikérte volna magának a fenyegető gesztust. A tanulás útja a történelemben ilyen esetekben Chamberlaintól Churchillig vezet.

A küldöttség tagjai e két hagyomány között választhatnak: vagy a béke együgyű megmentésére próbálnak törekedni, s az 1938-as chamberlaini megalkuvást, s vele a hamar bekövetkező kijózanodást választják, vagy eleve vállalják a nyílt elutasítást, s vele a Winston Churchill jelképezte 1939-es hagyományt, a hadüzenetet.

10 Comments

10 Reader’s Comments

  1. Mindenki cinkos, aki rájuk szavazott, és most, a zsebén keresztül csalódott. És még cinkosabbak azok, akik nem mentek el szavazni, mert “csalódtak” az előző, “baloldali”, vagy magát baloldalinak nevező kormányokban. Ők is a zsebükön keresztül csalódtak. Nincsenek elveik, mindegy, melyik generáció fiai-lányai, nem megalapozott gondolatok, érvek alapján szavaznak, hanem zsebi-érzelmek alapján, mindig valami ellen. Nos: most még ez az “ellen” is lehet hasznos!!! Hacsak a félelem meg nem fojtja. Mert ez az alap gyenge.

  2. Azt gondolom, nagyon régóta, hogy felnőtt egy generáció, amelyiknek semmilyen fogalma nincs a demokráciáról, diktatúráról, de azt hiszi, hogy van. .
    Szélsően jobboldali, mérsékelten jobboldali, jobboldali családok nevelték gyermekieket saját értékrendjük szerint, amiről azt gondolták, hogy majd hamarosan visszatér. Gyermekeikkel elhitették, hogy ez az érték. És ezen nincs semmi kivetni való.
    Azután jött apám generációja, aki hinni akart abban, hogy van szebb, jobb új világ, csak hinni kell benne! Ebben sem találok semmi kivetni valót, azontúl, hogy kötelező volt,
    És kiderült, hogy nincs se demokrácia, se jobboldali értékrend.
    Egy nagy katyvasz van, ami se demokrácia, se hiteles jobboldali értékrend.
    Azok a fiatalok, akik favorizálják a most regnáló rezsimet, nem élték át sem a diktatúrát, sem a jobboldali hatalmi rendszereket, igy nem is lehetnek, még csak empatikusak sem a DEMOKRÁCIÁNAK tűnő fuvallattal, ami bennünket az elmúlt 20 évben lealább megérintett.
    Egyébként valóban “a kurva anyját annak, aki kétségbe meri vonni az Én magyarságomat “.

  3. Ez gyalázat, de elnyeri méltó “jutalmát”. A baj az, hogy jut belőle a vétlen állampolgárnak is, aki nem ezt akarta.

  4. Egy alsókelet-balkáni bunkolandban miért pont az úgynevezett médiahatóság ne viselkedne alsókelet-balkáni módra?
    Neki ugyanis éppen az a feladata, hogy alsókelet-balkáni módon megfélemlítsen mindenkit, aki viszolyog ettől az alsókelet-balkáni attitüdtől.
    Remélem Törökország rövidesen EU tag lesz, legalább lesz kitől tanulni egy ki európai viselkedéskultúrát (is), és demokráciát (is)!

  5. pkorodi, a csapos

    Kedves Zsuzsa!

    Nincs olyan, hogy “vétlen állampolgár”. Mi hagytuk, hogy így legyen. Ezért mindenki cinkos, aki nem fúj riadót. Most már kevés sopánkodni. Most már nem hagyhatjuk, hogy “úgy legyen”. Csak az utcai megmozdulás, az abban való aktíív részvétel az egyetlen elfogadható cselekedet annak érdekében, hogy a “rossz” valóban elnyerje “méltó jutalmát”

  6. Kezdettől fogva a Fidesz magatartására jellemző az erőszakosság.
    Közmondásunk szerint: „Fejtől bűzlik a hal”.
    Vagyis: amilyen a fej, olyan a hal.

  7. Megéltük Hitlert, részesei voltunk következményeinek és mit tehetett a nép? Vétkes volt, mert néma maradt!
    Az üldözött T.Mann úgy gondolta:”…. És aki az ő nevét kiejti, az köpjön a világ négy tája felé és mossa ki a száját és mondja: Isten óvjon! Hogy a föld ismét föld legyen, az ínségek helye, de ne a gonoszság mezeje…–”.

  8. Mi hagytuk, hogy így legyen.
    Sajnos igazad van.
    Amikor ezt felismertem akkor azonnal eszem bejutott városom balszemmel portálja és az,hogy akik ott regisztráltak semmit sem tesznek!
    Akkor javasoltam sok mindent…mert úgy véltem még nem késtünk el,ez a választások előtt volt.
    Valami beindult ,a DK platformra gondolok és a fő értékének a kétoldali nyitás deklarált szándékát tartom.Javaslom hát mindenkinek keresse erről a minket mostanság körülvevő őrületről hasonlóan gondolkodókat és fogjanak össze.
    Itt és így kezdődhet el ennek a semmirekellő erőnek a hatalomból való eltávolításához szükséges társadalmi bázis megteremtése.

  9. Fente Levente a Faceboock-on

Írja meg véleményét!

 

Legnépszerűbb címkék