A magyar belpolitikában az euro-atlanti demokráciák hívei számára hajmeresztőek a hatalmat kisajátító jobboldal tettei, de önámítás azt gondolni, hogy a politikai agyalágyultság eseteiről lenne szó. Amikor az ország honvédelmi minisztere (bizonyos Hende) és az országgyűlés elnöke (bizonyos Kövér) tábornokok és polgármesterek gyűrűjében, Bánffyhunyadról felutaztatott lelkész mélyen átélt, áldó szavai mellett, gyermekkórus és kobzot pengető jokulátor kíséretében fölavatták Attila „király” szobrát, akkor ott minden jelenlevő (tisztelet az esetleg ugyancsak jelen levő tényleges idiótáknak) normális volt. Magyarországnak ez a retardált szoboravatás is a kultúrájához tartozik. „Amint egyre nagyobb lesz a szövetség és az összefogás, úgy nő az erő és a birodalom: ez volt Attila életműve is,” hangzott a miniszteri nyilatkozat. Is! Meg I. Viktor (de genere Orbán) életműve. Attila királyságának ugyan a történelmi tényekhez semmi köze, de a szavazói többség számára az efféle silányság politikailag természetesnek számít. Vagy ne tartaná a lakosság jelentős része normálisnak a hatalomhoz való ragaszkodás ilyetén formában való kifejezését? Az igényt, hogy metaforikus alakokkal és szövegekkel politikai hatalmat szentesítsenek?

Akik jobboldaliként ma Magyarországon uralkodnak, azoknak nem véletlenül az efféle metaforákra futja. 1945 után szabad nyilvánosság híján nem tudtak semmit sem tanulni, és nem akartak semmit sem felejteni. Se a hun-magyar mondákat (van-e, ki ezeket nem ösmeri), sem az egység, a mitikus közösség önámító, sem a hatalom állatias vágyát. Ehhez nem kell valakinek 1945 előtt születnie. Átvehette felmenőitől. A hagyományok ereje legalább akkora, mint a gazdasági hatásoké.

A vágyaikat tévesztik össze a valósággal, akik azt várják, hogy a helyzet „fokozódásával” a nép előbb-utóbb a pénztárcáján érzi meg, hogy rossz a kormányzás, és kialakul a rendszer erős ellenzéke.

A magyarozás, a szentkoronás ősiséghajhászás, a hatalomba való önbebetonozás nem véletlenül nem vált ki tömeges ellenérzést. Az ilyesmi akkor se fog érdemben tömeges ellenérzést kiváltani, ha a tömegek életszínvonala romlani kezd. Ha lesz mégis pálfordulás a választói többség soraiban, az nem azért lesz, mert belátják majd, hogy milyen szégyenteljes is az a politikai világ, amelyet természetesnek vettek, és ezért a hívei voltak.

Az euro-atlanti demokrácia ugyanis a jelenlegi jobboldalt támogatók számára nem alternatíva. Ahogy a német lakosság többsége még a háború nyomora következtében sem a nemzetiszocialista eszmevilágot kezdte elutasítani, hanem csak azon kezdett el gondolkodni, hogyan úszhatja meg az összeomlást. Ahogy a pártállam idején sem a szocializmust kezdték fokozatosan elutasítani, hanem elsősorban azon próbáltak el gondolkodni, hogyan juthatnának ilyen világban is ötről hatra anyagilag. A fidesz-hívek nem euro-atlanti demokráciát akarnak, nem is értik, mi az a demokrácia.

Aki megélte 1956-ot, talán emlékszik rá: az akkor diktatúrát gyakorló, az országot a szegénységbe taszító (akkor éppen kommunista) elitje iránti ellenszenv, netán gyűlölet semmiféle arányban nem volt annak a kapitalista társadalmi világnak az igenlésével, amelyben a demokrácia kialakulhatott. A szabadságvágy önmagában támadt fel akkoriban a lelkekben, mondhatni magányosan, minden termelési-társadalmi rendszertől elszigetelten. Az ilyen szabadságvágy is tiszteletre méltó, de röpke, erőtlen (legfeljebb gyilkos indulatokra képes). Akik szabadság dolgában csak erre képesek, azok sorsa a folytonos csalódás. Olyan önmagáért való, szép szabadságvágy volt ez 1956-ban, akár a mai arab államokban az új, fogyasztói-internetes nemzedék szabadságvágya. Sem az a meggyőződés nincs mögötte, hogy a szabadságért majd a szabadság állapotában folytonosan meg kell küzdeni, sem az, hogy a szabadság mindig csak addig tart, ahol a másik szabadsága elkezdődik.

*

Ahogy közintézményeket (minisztériumoktól operáig) a csókosaikkal felforgatnak, köztereket történelmi ismeretek híján zsinórban átkeresztelnek, ünnepi rendezvényeken elhangzó Petőfi-versből áthallásos részleteket a sajtószabadságról kihagyatnak, törvények és alkotmánytervezet külföldre szánt fordításaiból a belpolitikai használatra szánt részleteket kihagyják, ahogy nem is számít nekik, hogy lelepleződnek emiatt, ahogy fizetett tapsoncokkal töltik fel a pártvezér szónoki emelvénye előtti teret, ahogy szavazatszerzési célból gyerekeknek és határon túli magyaroknak adnak szavazati jogot, ahogy megyékből vármegyéket, ahogy mindenből „nemzetit” csinálnak, ahogy közalapítványokat átszervezésekkel halálra ítélnek, ahogy Magyarország keleti részén felszámolják az államot a neonyilas pártszolgálatosokkal szemben, ahogy szabadságharcot hirdetnek „Brüsszel” (azaz az Európai Unió, azaz az euro-atlanti demokratikus világ) ellen, ahogy karaktergyilkossággal intéznek el mindenkit, aki nekik nem tetszik (politikusoktól filozófusokig), ahogy papírrongyot csinálnak alkotmány helyett, ahogy minden eddig kokrmányzathoz képest szemérmetlenebbül nyúlják le a közpénzeket, ahogy minden józan mértéket felülírva hazudoznak mély belső meggyőződésből…. –

nem igaz, hogy mindezt elmebetegek, politikai idióták, dilettáns senkiháziak teszik. Ezek ugyanúgy a magyar kultúrából kinőtt normális emberek tettei, ahogy azok is a magyar kultúra képviselői, akik mindettől a legszívesebben sugárban hánynának. Mert nem egyetlen magyar kultúra van, és most megint megtörtént, hogy csak az egyiknek áll a világ: ezúttal annak, amelyik a szavazói többség. Mindattól, amit a teljesség igénye nélkül fentebb felsoroltunk, nem áll meg Magyarországon az élet, ettől nem csökken érdemben a regnáló kormány népszerűsége (és ha esetleg csökken majd, nem emiatt fog csökkenni). Magyarországon a mostani kormány mögött álló, bizalmát beléje helyező többség mindazt, amit kormánya politikai ragadozói tesznek, teljesen normálisnak tartja.

Nem véletlen, nem pusztán múló jelenségről van szó. Akik a felsorolt gyalázatos tetteket képesek afféle természetes dologként megélni, azokban nagyon mélyen kell, hogy gyökerezzék az erre való ráhangoltság. És nem azért, mert mindannyian beteg lelkek. Vagy át kell értékelnünk a betegség fogalmát.

Azok az emberek, akik a mai politikai rend támogatói, a rend eme kormányának uralma alatt átélik legbenső reményeik megvalósulását. Azt, hogy ez a hatalom végtelen, oltalmazó biztonsággal ajándékozza meg őket. A kultúrájuk olyan, hogy ezt képesek hinni. Kárörömöt éreznek, amikor hallják a bankok megadóztatását. Ahogy hasonlót éreztek egykor, amikor kisajátították a zsidóvagyont. Nem antiszemiták, noha igény lenne rá, még ha nem is a többség részéről. Csak éppen azt gondolják: azért valamit a zsidók is tehetnek arról, hogy örökké baj van velük…

Feltűnő, hogy ez a többség szinte azonnal ellenszenvvel reagált, amikor baloldali-liberális kormányok alatt próbáltak strukturális reformokat kezdeményezni. A „legyen ingyen a sör” zsigeri vágya nyomban működésbe lépett bennük. A mostani, jobboldali, hazázó, nemzetező, magyarozó, minden eddigi kormányhoz képest korruptabb, személyi függőségeken alapuló magyar rendszerben viszont egyelőre alig reagálnak arra, hogy „Brüsszellel” szembeni szájtépő szabadságharcukkal folyamatosan veszélyeztetik az ország gazdasági létét. Még az is lehet, hogy ettől a kormánytól elfogadják, ha lenyomja a torkukon a strukturális reformokat.

E többségnek az euro-atlanti demokrácia eleve valami nehéz, nagy részük számára gyanús dolog. Az a paternalista tekintélyelv, amely a jelenlegi jobboldal megnyilvánulásaiból árad, ennek a többségnek magától értetődő. Észre sem veszi mindazt, amitől egy demokratának felfordul a gyomra. De csak azért nem veszi észre, mert e tömeg kultúrájával összhangban van az uralkodó politikai légkör. Ezért a többség teljesen másként reagál e jobboldali kormány kliensrendszerére, lenyúlásaira, gazdasági megszorításaira, mint a korábbi, sokkal inkább a nyugati demokráciákban honos módszereket és nyelvet alkalmazó baloldali-liberális kormányok hasonló jelenségeire és intézkedéseire. Azok korrupcióit nyomban észrevette, és nem bocsátotta meg. A baloldaliak és liberálisok ellen könnyen utcai harcba lehetett vinni a tüntetőket, a paternalista jobboldalnak ezzel szemben gyakorlatilag nem kell félnie attól, hogy utcai, harcias ellenzéke alakul ki.

*

Akik számára mindaz, ami politikailag a mai Magyarországon virul, el- és felfoghatatlan, hamis reményekbe ringatják magukat, ha a tömegek lázadására számítanak. Nem azért, mert ez nem következhet be (noha egyelőre alig valószínű), hanem azért, mert akkor se lesz benne köszönet, ha mégis bekövetkezik. Ha ez a fajta pálfordulás bekövetkezik, ez nem fog majd együtt járni annak a politikai kultúrának a levedlésével is, mely egyáltalán lehetővé tette, hogy ma éppen ez a hitvány magyar jobboldali elit, (jelenleg a magyar jobboldal elit többsége) kisajátítsa az állami hatalmat. Ha pedig nem jár együtt, akkor minden lázadással, enyhébb esetben kormányváltással elölről kezdődik a nemzet politikai nyomorúsága.

Csak az nem tudhatta, mit is képviselt valójában a jelenlegi jobboldali elit a hatalomra kerülése előtt, akinek a kultúrájából hiányzott a képesség, hogy ezt a fajta magyarozó, demagóg hitványságot felismerje. Ha tiltakozásként életszínvonala romlása miatt netán megint valamelyik másik meglévő, vagy akár egy új pártra szavaz, akkor ezt nem azért fogja tenni, mert tudva tudja, hogy szabadság nincs magától: a szabadságot még szabadon sem lehet erőfeszítés nélkül gyakorolni. És nemcsak a politikusoknak, hanem a társadalom jóformán minden tagjának (magamat is beleértve) ösztönből hajlik maga felé a keze. Ezért mindig bukásokkal tarkítva kell megküzdeni azért, hogy ez ne hatalmasodjék el rajtunk.

A kormányt jelenleg alig elbizonytalanodva támogató szavazói többség nincs felvértezve az ellen a hit ellen, hogy létezik valamiféle tiszta politikai alakulat, valakiféle tiszta vezető és garnitúrája, valamiféle ingyen megvalósuló demokrácia. Akik pedig velük civilként szemben állnak, hamis reményekbe ringatják magukat, nem függetlenül a magyar politikai kultúra színvonalától. Nem lehet büntetlenül magyarnak lenni se baloldaliként, se liberálisként, se „civilként”.

Az a szent irtózat a pártoktól, a politikusoktól, amelynek a jegyében ma a „civil” politikai tüntetések szerveződnek, az a domesztikált jólneveltség, amely e civil tüntetéseken az ácsorgókat körüllengi, talán arra is vall, hogy még közülük is sokan hiszik: valahol léteznek a „tiszták”, az „igaziak”. Olyanok, akik az alapvető politikai irányzatokból, a jobboldaliságtól meg a baloldaliságtól függetlenek. Mintha az „új nemzedék” csak azért, mert „új”, sokkal jobb lesz majd az előzőnél. Ha így maradnak, programozva van bennük az örök visszatérés.

Viszonylag gyorsan tanulni csak a katasztrófából lehetne. A lassú tanulás évtizedekig is eltarthat. Derűlátásra azért ez is okot ad.

Ilyen körülmények között hatalomra kerülve minden olyan ellenzéki politikai erő bukásra van ítélve, amely azt sugallja, hogy azokat a reményeket, mellyel a jelenlegi jobboldal hiteget, teljesíteni tudja. Az egyetlen esély a nyílt beszéd, kormányra kerülésük esetére a várható nehézségek egyértelmű megfogalmazása, és az együttműködés maradéktalan megvonása a jelenlegi kormánytól. Hosszú idő fog eltelni, amíg a gyümölcsei beérnek. Baloldali és liberális politikusok megélhetési változatainak aligha lukratív a közeljövő.

13 Comments

13 Reader’s Comments

  1. igen, ez a kegyetlen igazság, normális emberek azok, akik Attila királyosdit játszanak ma Európa közepén, mélyen korlátolt, a végsőkig unintelligens, de normális emberek.
    azt viszont nem látom, mi adna okot a derűlátásra.
    lassú tanulás? otthon? képtelenség!
    katasztrófa? ezt nem kívánhatják a normális emberek!
    a cikk is arról szól, hogy a magyar kultúra hazug és színvonaltalan képvislői illetve az ezek miatt öklendező demokraták között nem látszik semmiféle közös alap a megegyezésre. minden elképzelhető hidat, mely tényleges nemzeti összefogást hozhatna éppen most rombol le, most tesz nevetségessé szívós módszerességgel a hatalom.

  2. rettenetes,de igaz!az emberek kajánul örömködnek pl.a bankadón,amit persze az emberek fognak megfizetni!van az új “alkotmányban”valami olyan mondat,hogy mi magyarok valami különös anyagból vagyunk,(valami ilyesmi),na amikor ilyen mondatok hangozhatnak el,bárhol,ez maga a magyar nyomorúság!és ez is rettenetes!

  3. Nincs már annyi időm.Ha valamit lehet tenni és nem akarom azt hinni nincs kiút most kell de lehet,hogy túl vagyunk már a 24. órán is??
    Mióta ordítunk mi normálisan gondolkodó emberek tegyünk ne csak írogassunk mert késő lesz. Mire megyünk a blogolással leírjuk minden rossz vagy majdnem minden.A dajcstomi meg közben ráhúzza a blogolókra egy agyatlan unintelligens banda.Szerintem azt a mocskos szöveget nem véletlenül eresztette meg.Azóta tőle hangos a média és szüntelenül azt bizonygatja ez a hangnem.Innen üzenem a bunkók hangneme igen.A többség kulturáltan írja el a véleményét. /Amin roppant csodálkozom is az utóbbi állandó vegzálás ellenére/ Egy biztos nem is érti a jobboldal ezt a hangot úgyhogy ordítani kell azt talán meghallják millióknak mint ahogy Cohn Bendit tette az Európai parlamentben./Ha rosszul írtam a nevét bocsi./

  4. Kedves Admin!
    Bocs’ a közvetlen megszólításért, de a barátom, az imént hívott fel, hogy olvassam el a kommentjét. Keresem, sehogy sem találom… Ő azt mondja, hogy nála 28 comments van feltüntetve, ill. ennyi olvasható. Az én gépemen írd és mondd 3 van feltüntetve és ennyi is olvasható. Ő, hogy bizonyítsa fel is olvasott egy részletet a sajátjából.
    Felfoghatatlan számomra, ez az ellentmondás. Lehetséges az, hogy kétféle, ill. két mennyiség jelenik meg a kommentárokból. Ha igen miért?
    üdv. sk.

  5. Kedves Sajtkukac,

    ez a Blog rovat, de a szerzők egyes cikkeiből időnként a Vélemény rovatban is jelentetünk meg cikkeket. Ez olyan, mintha két külön csónak lenne, az egyikben 3 matróz ül, a másikban 28 matróz. Ha megnézi ugyanezt a cikket a Vélemény rovatban, megtalálhatja a 28 kommentet (azt a csónakot, amiben 28 matróz ül).
    Üdvözlettel, Admin

  6. a fiatal értelmiség, nem kis köszönettel bizonyos elszámoltatási becsületes embereknek, már túl van a csomagoláson. Másfajta nehézségeik lesznek, de legalább nem a a lelküket lopják el és ha még van erejük belőlük még lehet becsületes elit. Itthon nekünk csak egy szűk jutott, de ők meg, különösen ma, nem jutnak szóhoz.

  7. Sokan mondják, erővel szemben erővel kell reagálni ilyen helyzet is adódhat. Én mégis másként gondolom,ha az ellenfélben az ördögöt látjuk akkor lehetetlennek látszik a kompromisszum csak a másik megsemmisítésében látjuk a megoldást,ez pedig tovább prolongálja a végeláthatatlan háborút.Ez mindannyiunk veresége lenne nyertes nélkül. A szomszédos országok politikusai pedig kihasználva ezt, választóiknak intő példaként említik a Magyar antivirtust. Ezért úgy gondolom a politikai ideológiai különbségek ellenére valamelyik félnek lépéseket kell tennie Mindannyiunk érdekében

  8. Ez, éppen az, A helyzet, amire a vekkeres DAKOTA “számított”! Hogy t.i., a “NORMÁLIS”, (liberális? értelmes? baloldali? józan??) emberek, nem akarják felgyújtani, összetörni, szétzúzni, tönkretenni, az országot!!
    Ilyesmire – mint évekig láttuk -, kizárólag, a bunkó SÖTÉT ostoba, vérgőzös, JOBBOLDALI “beállítottágú”, ALJA népek “kaphatók”!!!!!

  9. Remek cikk, gratula!

  10. Kicsit fájo hogy Attilánkat negativ szinben tüntetik fel.Igen,én is ugy érzem ez akormány közelebb van a magyar emberek mentalitásához mint bármelyik más.Környezetmben ie ezt érzem.
    Vasmegye,Boba.2011.szept.23

  11. Nem kell hagynunk, hogy 260 körüli ember mondja meg mindenkinek hogyan éljen! Hiába van papíron 2/3-uk az már rég a múlté! mi többen vagyunk és ne hagyjuk magunkat sárba tiporni!!!

  12. Nincs már annyi időm.Ha valamit lehet tenni és nem akarom azt hinni nincs kiút most kell de lehet,hogy túl vagyunk már a 24. órán is??
    Mióta ordítunk mi normálisan gondolkodó emberek tegyünk ne csak írogassunk mert késő lesz. Mire megyünk a blogolással leírjuk minden rossz vagy majdnem minden.A dajcstomi meg közben ráhúzza a blogolókra egy agyatlan unintelligens banda.Szerintem azt a mocskos szöveget nem véletlenül eresztette meg.Azóta tőle hangos a média és szüntelenül azt bizonygatja ez a hangnem.Innen üzenem a bunkók hangneme igen.A többség kulturáltan írja el a véleményét. /Amin roppant csodálkozom is az utóbbi állandó vegzálás ellenére/ Egy biztos nem is érti a jobboldal ezt a hangot úgyhogy ordítani kell azt talán meghallják millióknak mint ahogy Cohn Bendit tette az Európai parlamentben./Ha rosszul írtam a nevét bocsi./

    +1

Írja meg véleményét!

 

Legnépszerűbb címkék